Diab-Pont Tudástár

nálunk minden a cukorbetegekről szól

1 1 1 1 1 (40 Értékelés)

A diabétesz kezelésének egyharmada vizsgálódás, kétharmada cselekvés. Sok más, elsősorban az orvosi terápiától függő betegségtől eltérően, a cukorbetegség kezelése rendkívül aktív részvételt kíván magától a betegtől. A rendszeres és átgondolt vércukormérés a kiegyensúlyozott kezelés rendkívül fontos része.

Amikor valakiről kiderül, hogy cukorbeteg, akkor általában beszerez egy vércukormérő készüléket, és felvilágosítják, hogy hogyan és mikor kell mérnie, és hogy melyek a megfelelő célértékek. Természetesen az, hogy mikor kell mérni, és hogy melyek a jó értékek, számos tényezőtől függnek: pl. a cukorbetegség fajtájától, a beteg korától, életmódjától, egészségi állapotától stb.

A vércukormérés általában mindig valamilyen rendszerességgel történik: a legtöbben éhgyomorra mérnek egyet, minden reggeli előtt, de vannak olyanok, akik ebéd és vacsora előtt is megmérik vércukorszintüket, sőt olyanok is, akik valamennyi étkezés után is ellenőriznek. Az étkezés utáni mérés időpontja is eltérhet, ugyanis ez történhet egy vagy két órával az első falat elfogyasztása után is.

A vércukormérés miértjeinek és mikorjainak megválaszolásának minden részletében a szakemberek között sincs teljes egyetértés, egy dolgot azonban biztosan és egybehangzóan állítanak: a rendszeres önellenőrzés a diabétesz kezelésének elhagyhatatlan része.

Miért szükséges a vércukormérés?

A vércukormérés a cukorbetegség kezelésének szerve része, amely szembesíti a beteget az önmagával szemben fennálló felelősségével. Függetlenül a kezelés módjától – akár diétával és mozgással, tablettával vagy inzulinnal történő kezelésről van szó – a rendszeres vércukormérés azonnali visszajelzést ad arról, hogy összességében mennyire működik jól az alkalmazott módszer.

A beteg számára megadja a döntés szabadságát anélkül, hogy aggódnia kellene, a kapott eredmény segítségével megismerheti tetteinek következményeit, amelyekből sokat tanulhat és motivációt is ad ahhoz, hogy életmódját tökéletesítse. Az önellenőrzés visszaigazolja, hogy mindaz, amit teszünk jól működik-e vagy sem, és arra ösztönöz bennünket, hogy a pozitívan ható dolgokat megtanuljuk, a többin pedig változtassunk.

Mindez persze csak akkor derül ki, ha képesek vagyunk értelmezni a mért értékeket, és azok alapján meg tudjuk tenni a szükséges lépéseket. Például, ha egy inzulinnal kezelt cukorbetegek vércukra nagyon magas, akkor vagy bólus vagy egy gyorsabb hatású inzulint kell beadni a vércukorszint csökkentése érdekében. Ez a helyzet diétával kezelt II. típusú betegnél enyhíthető egy nagyobb sétával.

Az inzulinnal és bizonyos tablettákkal kezelt cukorbetegeknél fennáll a túl alacsony vércukorszint – hipoglikémia – kockázata, amely azonnali beavatkozást igényel. A rendszeres önellenőrzés lehetővé teszi a hipoglikémia időben történő észlelését, illetve bármilyen, erre utaló tünet esetén feltétlenül szükséges a mérés.

A rendszeres önellenőrzések során kapott értékeket, egy idő után már elemezni is lehet, a magas és az alacsony értékekből pedig kitűnhet, ha a kezelésben valamilyen változás szükséges.

Az önellenőrzés különösen hatékony akkor, ha igazolja a rendszeres testmozgás pozitív hatásait. Ha például valaki, aki a korábbi mérések során 10-es értéket mért, de aztán naponta megtett 2-3 háztömbnyi sétát, amelynek hatására a mért eredmény 9-esre csökkent, akkor ez a javuló érték határozottan növeli az elszántságot az életmódbeli változásra.

Milyen gyakran mérjünk vércukrot?

Bizonyos vizsgálatok azt igazolják, hogy minél gyakrabban méri valaki a vércukrát, annál jobb lesz a HbA1c értéke (a HbA1c teszt nagyjából az előző három hónap átlagos vércukorértékét mutatja meg). A Guardcontrol vizsgálat eredménye szerint például, azok az 1-es típusú cukorbetegek, akik 3 hónapon keresztül folyamatosan monitorozták vércukorértéküket 1% csökkentést értek el a HbA1c értékükben.

Ganda professzor, a bostoni Joslin Diabétesz Központ orvosa szerint egy tökéletes világban az 1-es típusú cukorbetegeknek naponta hatszor-hétszer kellene mérniük a vércukrukat, azonban ez elsősorban anyagi okok miatt nem történik meg, hiszen az ehhez szükséges tesztcsík mennyiségnek csak a töredéke írható fel receptre.

A professzor szerint a jól karbantartott 2-es típusú cukorbetegeknek naponta kétszer kellene ellenőrizniük cukorértéküket, azonban a 2-es típusú betegek jelentős része nem a jól karbantartott kategóriába tartozik, akiknek még többször lenne szükségük mérésre. A jelenleg érvényben lévő támogatás miatt azonban pont ezek a betegek nem jogosultak több tesztcsíkra, így a túl kevés mérés eredménye nem igazán használható.

Kétségtelen, hogy a tesztcsík drága, bár az elmúlt évben nem emelkedett jelentősen az áruk. Támogatás nélkül 1db tesztcsík 60-70 Ft között van (fele annyiba kerül, mint egy Túró Rudi, egy csésze kávé ára ennek háromszorosa...), döntés kérdése, hogy mire költjük a pénzünket.

Azok, akik naponta 1-2 tesztcsíkra jogosultak, a legjobban akkor teszik, ha az egyes napokon különböző időpontokban mérik a vércukrukat. Ha például a reggeli utáni érték jó szokott lenni, akkor ezt a mérést hagyjuk ki, és inkább ebéd vagy vacsora előtt és után mérjünk. Nagyon fontos ugyanis, hogy egy nap folyamán különböző időpontokban is lássuk a vércukor alakulását, mert így kaphatunk teljesebb képet arról, hogy hogyan is állunk.

Bár a szakemberek többsége a cukorbetegség típusától és a kezelési módtól függetlenül a gyakori vércukormérést támogatja, az egyik legújabb vizsgálat eredményei szerint a nem inzulinos 2-es típusú cukorbetegek esetében az önellenőrzés alig befolyásolja az eredményt.

A vizsgálatban résztvevő betegeket három csoportba osztották:

  • Az egyik betegcsoportnál háromhavonta megmérték a HbA1C értéküket, de egyébként nem mérték a vércukor értékeiket, hacsak az orvosuk nem látta ezt szükségesnek.
  • A második csoportnál a betegek hetente kétszer napi három alkalommal mérte meg a vércukrát (egyszer éhgyomorra, kétszer vagy étkezés előtt vagy az étkezés után 2 órával). A résztvevőknek ebben a csoportban megadták a célértékeket, és azt javasolták nekik, hogy ha ehhez képest folyamatosan túl magas vagy túl alacsony vércukorértékük van, akkor forduljanak a kezelőorvosukhoz.
  • A harmadik csoport tagjainak szintén rendszeresen kellett mérniük a cukrukat, azonban őket megtanították arra, hogy hogyan értelmezzék és használják fel a kapott értékeket. Ez utóbbihoz segítséget is kaptak a szakemberektől.

Egy év elteltével mindössze hajszálnyi javulás mutatkozott az HbA1C értékben annál a két csoportnál, amelyek rendszeresen mérték a vércukrukat, azonban ez a változás a szakemberek szerint statisztikailag jelentéktelennek bizonyult.

Dr. Ganda szerint azonban ennek a vizsgálatnak erős korlátai voltak, hiszen a betegek nagy része összesen naponta egyszer nézte meg a vércukorértékeit, ami viszont nem elegendő alap ahhoz, hogy akár az életmódban akár a gyógyszeres kezelésben megfelelő változtatásokat tegyen szükségessé.

A vizsgálat végére a résztvevők fele kevesebb, mint kétszer mérte a vércukrát hetente. Ahhoz, hogy az otthoni vércukorellenőrzés segítségével eredményt lehessen elérni, ennél nagyobb gyakoriságra van szükség, a mért eredményeket elemezni kell, és csak ezután, mindezek alapján lehet meghozni bizonyos döntéseket.

Éhomi mérés

Az éhomi vércukormérés, amely az előtt történik, hogy reggel bármit ennénk vagy innánk, egyrészt kiindulópontot ad az adott naphoz, másrészt megmutathatja, hogy mi is történt az éjszaka folyamán. A nemzetközileg elfogadott irányelvek szerint az éhomi vércukorértéknek 4.0 – 7.0 mmol/l között kell lennie. Ha a mért eredmény ennél rendszeresen magasabb, akkor valószínű, hogy vagy a hajnali jelenség vagy az ún. Somogyi hatás áll fenn.

A hajnali jelenség során olyan hormonok szabadulnak fel már nagyon korán reggel, amelyek növelik az inzulinrezisztenciát, ezáltal magasabb vércukorértékeket okoznak. Ez a jelenség mindenkinél megfigyelhető akár cukorbeteg, akár nem. A nem cukorbeteg szervezete azonban raktároz elegendő inzulint ahhoz, hogy ezt a vércukorszint emelkedést lecsökkentse. A hajnali jelenség okozta magas reggeli vércukorszint megelőzésének általánosan használt módjai a naponta rendszeresen végzett testmozgás, a lefekvés előtti közvetlenül elfogyasztott pótvacsora vagy a metformin szedése.

A Somogyi-hatás, amely leginkább az inzulinnal kezelt cukorbetegeknél jellemző, egy olyan jelenség, amelynek során az éjszakai alacsony vércukorszint miatt vércukorszintet emelő hormonok szabadulnak fel a szervezetben, ezért reggelre magas lesz a cukorszint. Ilyenkor az első reakció általában az éjszakai inzulinadag megemelése, ehelyett azonban hatékonyabb lehet, ha kevesebb inzulint adunk be, magasabb a vércukorszintünk lefekvéskor, így elkerülhető az alacsony vércukor kialakulása, ami a reggeli magas vércukorszintet okozza.

Azoknak, akik gyakran kelnek reggel magas vércukorértékekkel, általában azt javasolják, hogy több napon át keljenek fel hajnali három órakor és mérjék meg a vércukrukat. Az ebben az időpontban mért magas vércukorszint a hajnali jelenséget, az ekkor mért alacsony érték a Somogyi-hatást jelentheti, amelyek a reggeli ébredéskor egyaránt magas cukorszintet okoznak.

Étkezések előtti mérés

Az éhomi önellenőrzéshez hasonlóan az étkezések előtti vércukormérés is jó kiindulópont, mert ezáltal tudni lehet, hogy milyen értékről indulunk evés előtt. Amint eszünk valamit, a vércukorszint emelkedni kezd, de a következő étkezésig vissza kellene állnia a kiinduló értékre.

Vannak olyan álláspontok, amelyek szerint ha az étkezés előtt mért értékek a céltartományban vannak és a HbA1c érték is megfelelő, akkor nincs szükség arra, hogy étkezés után is mérjünk. Valójában eddig még nem voltak komoly vizsgálatok arra vonatkozólag, hogy az étkezések után mért értékek hosszútávon eredményre vezettek volna.

Étkezés utáni vércukormérés

Egyesek szerint, bár az étkezések előtti vércukormérés a legfontosabb eszköz a diabétesz kezelésében, azonban időnként szükséges étkezés után is mérni. Ez olyan esetekben indokolt például, ha az éhomi és az étkezések előtti értékek a céltartományban vannak, a HbA1C érték viszont mégis magas. Akkor is szükség van az étkezések utáni mérésre, ha a cukorbetegnek étkezés előtt közvetlenül kell bevennie a diabétesz gyógyszerét, illetve fontos a gyorshatású inzulin dózisának és időzítésének megállapításához.

Az étkezés utáni vércukorméréssel állapítható meg az is, hogy bizonyos mennyiségű és összetételű ételek milyen mértékben emelik a vércukorszintet. A cukorbetegségre minden beteg szervezete másképp reagál, ezért az elfogyasztott ételek is egyénenként különböző módon befolyásolják a vércukorszint alakulását. Mérés nélkül nem lehet megtudni az egyes ételek és a vércukor közötti összefüggést. Az étkezések utáni vércukormérés azonban nem igazán használható, ha nem lehet összehasonlítani az étkezés előtt mért eredménnyel.

Az étkezés utáni vércukormérés leginkább a terhesség alatt fontos, mert ez az egyedüli időszak, amikor a mért érték közvetlen és igazolt hatással van az eredményre, mivel a várandós cukorbeteg nőknél a célértékek sokkal szigorúbbak, ezért az anya és a kisbaba szempontjából is nagyon fontos tudni az étkezések után mért vércukorszintet.

Azok, akik az étkezések utáni vércukormérést választják, a mérés időpontját az étkezés kezdetétől számolják. A nemzetközi irányelvek alapján az étkezés megkezdésétől számított 2 óra múlva érdemes mérni (A várandós nőkre ez nem vonatkozik!).

A normál szervezetben étkezés után a vércukorszint felszökik. Nem cukorbetegek esetében ez az étkezés után 45-60 percen belül megtörténik. Diabétesz esetén ez valamivel később következik be, és a 2 órás intervallum az az általánosan elfogadott idő, ami alatt a vércukorszint újból visszaáll. Nincs értelme korábban mérni, mert nem igazán értelmezhető a kapott adat. Lehetséges, hogy addigra megtörténik a csúcspont, de az is előfordulhat, hogy még nem. Ez egyénenként különbözik.

Az is az igazsághoz tartozik, hogy az étkezések után mért célérték egy kicsit ellentmondásos, és még nem végeztek arra vonatkozó vizsgálatokat, hogy ez az érték milyen kapcsolatban állhat a későbbi szövődményekkel. A legtöbb kutatás a HbA1C értéket tekinti kiindulási alapnak és nem az étkezések után mért eredményeket.

A hozzáállás megváltoztatása

Sok cukorbeteg számára a szigorú ellenőrzés szinte főállásban végzett munkával egyenértékű, és a célértékektől eltérő eredménytől teljesen kétségbeesnek. A Michigan Egyetem egyik edukátora szerint érdemes változtatni a hozzáálláson, vagyis ne ellenőrizzük, hanem figyeljük a vércukorszintünket. Az ellenőrzés ugyanis azt jelenti, hogy a kapott eredménnyel „átmentünk" vagy „megbuktunk", ami érzelmi töltést, sőt feszültséget ad a mérésnek. Amikor viszont megfigyelünk valamit, akkor információt szerzünk, amely alapján módosítunk bizonyos dolgokat, ha szükséges.

Ilyenkor érdemes kérdéseket megfogalmaznunk magunknak (pl. Mit tanulhatok ebből? Túl sok tészta volt az egy adagban? Csökkentenem kellene az inzulinadagot a testmozgás előtt? Mit tehetek azért, hogy a jövőben elkerüljem ezt?) Ezáltal saját magunknak segítünk abban, hogy a vércukormérés ne pusztán adatgyűjtés, hanem egy eredményes folyamat része legyen.

A mérési eredmények kívánatos értéktartományai:

  • éhomra/étkezések előtt 4.0-7.0 mmol/l,
  • étkezést követően 60-90 perccel 6.5-9.0 mmol/l,
  • étkezést követően 120 perccel 6.0-8.0 mmol/,
  • lefekvéskor 6.0-8.0 mmol/l,
  • bármely egyéb időpontban >4.0 mmol/l.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés