Diab-Pont Tudástár

nálunk minden a cukorbetegekről szól

1 1 1 1 1 (8 Értékelés)

Az otthoni vércukormérés ma már olyan gyors, egyszerű és szinte fájdalommentes, a kapott információ pedig annyira értékes, hogy akár azt is hihetnénk, hogy mindenki rendszeresen ellenőrzi vércukorszintjét. Ám ez nagyon messze áll a valóságtól!

Magyarországon még nem készült erre vonatkozó felmérés, de az Amerikai Diabétesz Szövetség adatai szerint a II. típusú inzulinnal kezelt cukorbetegek 47%-a még soha nem mérte meg magának a vércukrát! A II. típusú, nem inzulinos cukorbetegeknél ez az arány 76%!

Lehetséges, hogy sokan egyszerűen azért nem mérik meg a vércukrukat, mert az orvos még soha nem mondta nekik. Azonban számtalanszor előfordul, hogy a betegek nem követik az orvos utasításait, így valószínű, hogy vannak olyanok, akik a javaslat ellenére sem teszik ezt. Két felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezettek egy negyede mindössze fele olyan gyakorisággal mérte a vércukrát, mint ahogy azt az orvosa javasolta.

Felmerül hát a kérdés, hogy ha a vércukormérés olyan egyszerű és eredményes, akkor sok ember számára mégis miért olyan nehéz? Hiányzik az akaraterő? Van valamilyen mélyebb lelki ok? Úgy tűnik, hogy a válasz meglepően egyszerű: a cukorbetegek akkor hagyják abba az önellenőrzést, amikor úgy gondolják, hogy a mérés túl sok problémával és kevés haszonnal jár. Az is lehetséges, hogy nincsenek tudatában a hasznosságával, de még a tudatalatti meggyőződések is erőteljesen befolyásolják a motivációt és a viselkedést.

Teljesen egyértelmű, hogy bizonyos szempontból a vércukormérés nagyon problémás. Számos kifogás - kisebb, nagyobb, valódi és mondvacsinált – létezik, amiért gyűlölni lehet az önellenőrzést. Íme a 10 leggyakoribb ok, amiért a cukorbetegek nem szeretik:

1. A vércukormérőtől rosszul érzed magad a bőrödben.

Sokszor előfordul, hogy a mért eredmény határozza meg a beteg önértékelését. A mért értéktől függ az, hogy valaki jónak vagy rossznak ítéli meg magát.

Amikor túl magas értéket mérünk, akkor vajon csak egy számot látunk? Vagy azt is elképzeljük, ahogy a mérőnk megszólal, és ezeket kérdezi: „Ezúttal mit csináltál rosszul?" vagy „Ejnye, megint túl magas a cukrod?" Amikor ilyeneket vélünk hallani egy mérés után, akkor nem az aktuális mérési eredményt látjuk, és nem arra gondolunk, hogy mit fogunk tenni a javítása érdekében, hanem ehelyett rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Egy rossz érték pedig teljesen elronthatja még a legjobb napunkat is.

A probléma egyik része az, hogy a vércukormérést önellenőrzésnek is hívjuk. Az ellenőrzés pedig azt is jelentheti, hogy átmentünk vagy megbuktunk attól függően, hogy milyen értéket mérünk. Ha gyakrabban túl magas a mért vércukorérték a kelleténél, akkor ebből nagyobb probléma is keletkezhet. A vércukormérő ebben az esetben egyre inkább egy vizsgáztatóra emlékeztet, aki egyre csak azt mondja, hogy „Megbuktál".

Ebben a helyzetben nem meglepő, ha beteg véget akar vetni ennek a kellemetlen kapcsolatnak, melynek legjobb módja, ha a mérőkészüléket a fiók legmélyére süllyeszti.

2. A vércukormérésnek nincs értelme

Gondoljunk bele, milyen nagyon idegesítő lehet, ha egy borzalmasan elhízott ember számára a legfőbb orvosi javaslat az lenne, hogy álló tükörben naponta háromszor nézegesse magát. Ez a módszer nem valószínű, hogy segítene a fogyásban!

Sokan a vércukormérésről is hasonlóan gondolkodnak: „Miért problémázzak a méréssel? Úgyis mindig magas!" És való igaz: ha nem tudjuk, hogy a kapott információt hogyan értelmezzük, akkor könnyen lehet azt gondolni, hogy a mérés csak időpocsékolás. Ez akkor igazán idegesítő, ha a beteg sokat tesz annak érdekében, hogy vércukorszintje a céltartományba kerüljön, azonban cukra látszólag minden ok nélkül nagyon ingadozik.

Ilyenkor sokan úgy gondolják, hogy ha mindössze ennyi eredménye van az erőfeszítésnek, akkor nem érdemes szórakozni még a vércukorméréssel is.

3. Minden vércukormérés a cukorbetegségre emlékeztet

Senki nem akar egyfolytában a cukorbetegsége miatt aggódni. Azonban sokan annyira mérgesek, amiért cukorbetegek lettek, hogy rendkívül keményen dolgoznak azon, hogy még egy pillanatra se kelljen a diabéteszre gondolniuk. Ebben az esetben maga a vércukormérés egy szembesítés, egy emlékeztető, hogy „igen, te még mindig cukorbeteg vagy", ezért inkább nem mérnek. Ahelyett, hogy megtanulnák a saját egészségük érdekében jól felhasználni a kapott információkat, ezt idegesítőnek és kéretlen visszajelzésnek tekintik.

És igen, vércukormérés nélkül órák, sőt napok is eltelhetnek anélkül, hogy a cukorbetegségre kelljen gondolni.

4. A vércukormérő irányítja az életedet

Ha valaki úgy érzi, hogy a vércukormérő körül forog az élete, akkor akár érthető is lehet, ha abbahagyja a mérést. Vannak, akik nem szeretnek étkezés előtt mérni, mert egy magas érték miatt úgy érzik, hogy nem ehetnek annyit, amennyit szeretnének. Vannak, akik a testmozgás előtt nem szeretik a mérést, mert ha túl alacsony a kapott érték, akkor enniük kell, és tele gyomorral nem jó edzeni. Autóvezetés előtt mért alacsony vércukor azt jelenti, hogy addig nem ülhetünk a volán mögé, amíg nem rendeződött a vércukorszintünk.

Ahelyett, hogy ezeket a számokat egy olyan egyszerű információnak tekintenék, amelyeket korrigálni tudnak, sok cukorbeteg a vércukormérő parancsainak tekinti, amelyek korlátozzák a szabadságában.

És csak nagyon kevés felnőtt tűri el, hogy megmondják neki, mit tegyen, főleg, ha ezt egy kis készülék teszi.

5. A vércukormérés egy újabb lehetőség a családtagok és az ismerősök számára, hogy piszkáljanak

A cukorbetegség mindenkinek a magánügye, azonban a rendszeres vércukormérés miatt olyan beszélgetésekre is sor kerül, amelyeket sokan inkább elkerülnének. Gyakran előfordul, hogy a cukorbeteg csak azért vonakodik a méréstől, mert attól fél, hogy a családja beleszól a dolgába. Félnek attól, hogy túl magas vagy túl alacsony érték esetén esetleg hibáztatják őt („Biztos rosszul csináltál valamit! Valószínűleg túl sokat eszel!"), rossz tanácsokat adnak („Tudod, nem történne ilyen, ha nagyobb lenne az önuralmad!").

Azok a cukorbetegek, akik attól tartanak, hogy egy rossz vércukor érték miatt elromlik otthon a hangulat, veszekedések alakulnak ki, amennyire csak lehet, elkerülik a vércukormérést.

6. Az orvos sem kezd semmit a kapott eredménnyel

Ha a kezelőorvos nem igazán elemzi a mért eredményeket és csak felületesen átfutja a kezelési naplót, akkor a beteg gondolhatja azt is, hogy teljesen felesleges mérnie.
A vércukormérés eredményét a cukorbetegség kezelésének finomra hangolásában lehet felhasználni. A mért értékek abban segítenek, hogy a beteg különböző döntéseket hozzon és változtatásokat hajtson végre a diétájában, gyógyszerezésében, testmozgásában vagy életének más területein.

Ha a beteg nem tudja értelmezni a mérési értékeket, és a kezelő orvos sem használja fel azokat, akkor a vércukormérés egyszerűen időpocsékolásnak tűnik.

7. A vércukormérés néha fáj

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a modern vércukorméréshez használt készülékek és kiegészítők jóval kevesebb fájdalmat okoznak elődeiknél. Azonban vannak olyan pontok, ahol a szúrás még a legvékonyabb lándzsával is nagyon kellemetlen. Gyakori vércukormérésnél az ujjak érzékennyé válhatnak, fájdalmas lehet a tapintás, főleg akkor, ha szennyeződés is kerül ezekbe az apró lyukakba.

És mindennek a tetejébe a tűszúrások látványa is bosszantó tud lenni.

8. A vércukormérés kényelmetlen

A mérőkészülékek kicsik, és a technika fejlődésével várhatóan még kisebbek lesznek, azonban ha nem a megszokott környezetben, hanem például egy étteremben kell használni, akkor szégyenletesen nyilvánvalóvá válik mindenki számára. A mérés időt vesz igénybe, ami miatt meg kell szakítanunk egy más, sokkal kellemesebb elfoglaltságunkat. Ha nyilvános helyen vagyunk, és a méréshez egyedüllétre vágyunk, akkor keresnünk kell egy helyet, ahol magunk lehetünk.

Ha úgy gondoljuk, hogy a mérés nagy gondot okoz számunkra az amúgy is problémás életünkben, akkor valószínű, hogy nehéz lesz rávennünk magunkat a rendszeres vércukormérésre.

9. A vércukormérés drága

Sajnos a jelenleg érvényben lévő támogatási rendszer korlátozza a hozzáférést a mérőkészülékhez és tesztcsíkból sem lehet akármennyit felíratni. Minden betegség – de főleg a tartósan fennálló – jelentős anyagi áldozatokat kíván a betegtől és családjától. Ha valaki naponta többször is szeretné mérni a vércukrát, az elég sokba kerülhet.

Azonban sokan anélkül hangoztatják ezt a kifogást a vércukorméréssel szemben, hogy ténylegesen utána számolnának, mennyit is jelentene forintban kifejezve a mérés.

10. Túl sok minden van, nincs idő a vércukormérésre

A rendszeres vércukormérés első pillantásra egyszerűnek és logikusnak tűnik egészen addig, amíg be nem kell valóban iktatni a zsúfolt és stresszes mindennapok feladatai közé. Mérni kell minden vacsora előtt? Remek ötlet! Azonban ha mi gondoskodunk az egész család vacsorájáról miközben a gyerekeket is le kell kötni valamivel, és már mindenki – magunkat is beleértve – nagyon éhes, akkor a legjobb szándék ellenére sem lesz idő vércukrot mérni ezen az estén. Sem a holnapin. Sem a holnaputánin.

Vagyis az élet változatlanul megy tovább vércukormérés nélkül.


Várjon! Ha már idáig eljutott, ne hagyja abba!

Most, hogy végig olvasta ezt a listát, még jobban elkedvetlenedett, mint az elején. Talán még az olyanoknak is elment az egésztől a kedve, akik eddig rendszeresen mértek. Ennek az írásnak természetesen egyáltalán nem ez a célja. Sőt! A jó hír az, hogy a vércukormérés legtöbb akadálya leküzdhető!

Bizonyára kevesen – ha egyáltalán akad ilyen - gondolják azt, hogy a rendszeres vércukormérés remek szórakozás, azonban nem kell, hogy ekkora teher legyen. Mit lehet tenni?

Mindenekelőtt gondoljuk át, hogy milyen hatalmas hasznunk származik a rendszeres vércukormérésből: a rendszeres vércukormérés segít a diabétesz hatékony kezelésében, ezáltal fizikailag és lelkileg is jobban érezzük magunkat.

Ne korlátnak tekintsük a vércukormérést! A rendszeres önellenőrzéssel választási lehetőségünk nyílik nem csak az ételek, hanem a gyógyszeres kezelés és a mozgás területén is, vagyis egyfajta szabadságot biztosít a számunkra.

Megéri a rendszeres vércukormérés, de előbb meg kell szüntetni az akadályokat. Ennek érdekében pedig létezik néhány jól bevált stratégia:

Komolyan beszélgessen el a vércukormérő készülékével.

Ha azért kerüli a vércukormérést, mert ez arra emlékezteti, hogy cukorbeteg, és ettől rossz kedve lesz, vagy mert úgy tűnik, hogy a készülék uralja az életét, akkor valószínű, hogy a mérővel való kapcsolata meglehetősen barátságtalan, és ez a kapcsolat ön ellen dolgozik. Lehet, hogy ez őrültségnek hangzik – végtére is csak egy apró gépről van szó –, és talán még soha nem gondolt arra, hogy ilyen kapcsolat is létezik, de ettől ez még így van.

Hogyan vethet véget ennek az ellentétnek? Hogyan barátkozhatna meg a mérőjével?

Az első és legfontosabb feladat, hogy változtasson az eddigi hozzáállásán és tudatosítsa magában azt, hogy a mérő nem az ön ellensége. Ne feledje, hogy nincs „jó" vagy „rossz" vércukor és hogy nem fog megbukni. A mért értékek egyszerű számok. Ezt nem könnyű elfogadni, főleg, ha éveken keresztül hallgatta a családtagok, barátok, vagy akár az orvosok megjegyzéseit, ha egy mérés éppen „remek", egy másik pedig „szörnyű" volt.

A rendszeres vércukormérők a mért értéket pusztán egy adatnak tekintik, amely lehetőséget ad számukra.

Nyilván ők sem teljesen nyugodtak egy nagyon magas érték láttán, de azonnal tudják, hogy tenniük kell valamit. Gondoljunk csak az üzemanyagszint jelzőre a kocsiban. Ha már majdnem üreset mutat, akkor elfordítjuk róla a tekintetünket? Elkezdünk magunkkal kiabálni, hogy hogy lehettünk ilyen hülyék, amiért hagytuk kifogyni a benzint? Valószínűleg nem. Valószínűleg azt sem gondoljuk, hogy „jó" vagy „rossz" a tartályban lévő benzin mennyisége. A szintjelző mindössze egy információt közöl velünk, amelynek segítségével eldönthetjük, hogy megállunk-e tankolni vagy tovább megyünk. És pontosan ezt a nézőpontot kell használjuk a vércukormérő-készülékkel kapcsolatban is.

Ez persze nem könnyű, de néhány technika segíthet:

  • Először is gondoljunk a folyamatra mérésként, ne pedig tesztelésként vagy ellenőrzésként, így a kapott értéket nem egyfajta osztályzatként fogjuk fel. A mért értékeket se jellemezzük úgy, hogy „jó" vagy „rossz", helyette használjuk azt, hogy „magas" vagy „alacsony". Ezek a kifejezések pontosabbak és kevésbé kritikusak.
  • Másodszor, emlékeztessük magunkat arra, hogy mekkora butaság hagyni, hogy a mért érték határozza meg az önbecsülésünket, azt gondolni, hogy a mérő megpróbálja irányítani az életünket vagy azt hinni, hogy ez valamiféle kínzás a cukorbetegség miatt. Ha ezekhez hasonló gondolataink vannak, emlékeztessük magunkat arra, hogy a mért adatok egyszerű számok. Több módja is van annak, hogy megváltoztassuk ezt a folyamatot: talán egy kicsit gyerekes tűnik, de sok embernél határozottan beválik, ha nevet és személyiséget adunk a mérőnknek. Ezután elképzeljük, hogy milyen stílusban beszélgetnek velünk. Például: „A Józsi nevű mérőkészülékem ma, miután 15-ös cukrot mért, kioktatott, hogy milyen félcédulás vagyok." De ne hagyjuk, hogy így beszéljen velünk, szóljunk vissza neki!
  • Harmadszorra pedig gondoljuk át, hogy milyen lépések akarunk tenni a mért értékek fényében. Ha például a mért érték túl magas, akkor ahelyett, hogy azon kezdünk el gondolkozni, hogy „ezúttal mi az ördögöt csináltam rosszul?" gondoljuk át, hogy „mit tehetek most?" (ha a válasz erre a kérdésre az, hogy „fogalmam sincs", akkor minél hamarabb kérjünk időpontot a háziorvosunknál vagy esetleg kérdezzünk meg egy szakértőt a diabpontnál (szakértők). A megoldás keresése ugyanis sokkal célravezetőbb, mint önmagunk hibáztatása.

Ésszerű elvárásaink legyenek a vércukorértékekkel kapcsolatban.

Lehet, hogy a kitűzött vércukor célértékünk teljesíthetetlen. A megfelelő értéktartomány csak a kezelőorvosunk segítségével határozható meg, hiszen ezt számos egyéb tényező (kor, tevékenység, egyéb társbetegségek stb.) befolyásolja. Ezzel kapcsolatban azt is fontos megbeszélni a szakemberrel, hogy milyen gyakran kell ezen a tartományon belül lenni ahhoz, hogy a kezelés sikeres legyen.

Képzeljük el például azt, hogy a kezelőorvosunkkal konzultálva az elkövetkező 3 hónapban számunkra az elérhető legoptimálisabb céltartomány, ha vércukrunk 7 mmol/l alatt van legalább a negyedév kétharmadában. Természetesen a legjobb az lenne, ha a teljes időszak során 7 mmol/l alatt maradna. Azonban ha az előző 3 hónap során egyszer sem sikerült 7 mmol/l alatti értéket mérnünk, akkor ez a cél túlságosan irreális és valószínű, hogy nem is teljesíthető.

A sorozatos kudarc senkit nem motivál arra, hogy még több erőfeszítést tegyen, ezért fontos, hogy olyan célt határozzunk meg magunknak, amelyet el is tudunk érni és szeressük magunkat. Nem szabad elfelejteni, hogy a legjobb szándék ellenére is előfordulnak időnként kedvezőtlen vércukorértékek, alacsonyak vagy magasak, amelyekre nincs magyarázat.

Hasznosítsuk a vércukor adatokat!

Tervezzünk el magunknak – természetesen a kezelőorvosunkkal megbeszélve – pontos forgatókönyvet arra az esetre, ha túl magas vagy túl alacsony a vércukorszintünk. Ha nem működik az elképzelésünk, akkor ne a mérést adjuk fel, hanem tervezzünk új forgatókönyvet az ilyen esetekre!

Fordítsuk hasznunkra a körülményeket.

A rendszeres vércukorméréssel szembeni legnagyobb akadályok néha pont a saját életünk apró dolgai, de megoldható, hogy a mérés a mindennapi rutin részévé váljék.
Ha annyira elfoglaltak vagyunk, hogy a vércukormérésre sem tudunk időt szakítani, akkor a mérést érdemes hozzákapcsolni egy már működő, mindennapi tevékenységünkhöz. Ha mondjuk éhomi vércukormérést szeretnénk, akkor gondoljuk át, hogy mi az a dolog, amit rögtön felkelés után szoktunk csinálni és próbáljuk ahhoz illeszteni a mérést. Ha például fogmosással indítjuk a napot, akkor tegyük a mérőnket a fogkefénk mellé a fürdőszobába. De ha kávéfőzéssel telnek az első perceink, akkor a kávéfőző mellé készítsük a készüléket.

Ha számunkra kényelmetlen, ha magunkkal kell vinnünk rendszeresen a készüléket például a munkahelyünkre, akkor vegyünk egy másik mérőt, és hagyjuk ott, ahol sokszor használjuk (munkahelyen, szülőknél stb).  Ezáltal lehetővé válik számunkra, hogy rendszeresen mérhessük vércukrunkat és ne kelljen folyton arra figyeljünk, hogy nehogy elfelejtsük magunkkal vinni. (Erre kiválóan alkalmas a MÉRY akciós vércukormérő készlet, mert a 3 doboz tesztcsík áráért még egy mini vércukormérő készüléket is kapunk ajándékba!) A kocsinkban semmiképpen ne tartsuk, mert a szélsőséges időjárási hőmérsékletek befolyásolhatják a mérés pontosságát!

Használjuk a megfelelő eszközöket!

Ha az ujjbegyszúrás nagyon fájdalmas a számunkra, akkor vagy túl vastag lándzsát használunk vagy rossz helyen próbálunk vért fakasztani. A legtöbb ember számára minél vékonyabb a lándzsa, annál kevésbé fájdalmas. Azonban a túlságosan vékony lándzsával nem tudunk elég vérhez jutni, így újabb szúrásra van szükség. A vércukormérő készülékeket gyártó és forgalmazó cégek készséggel nyújtanak felvilágosítást és segítenek megtalálni mindenki számára a legalkalmasabb eszközöket a vércukorméréshez.
A legmodernebb készülékeknél már minimális vérminta is elegendő a méréshez, és érdemes az ujjbegyeken kívül más helyekről – pl. tenyér – vért venni.

Habár a gyártók azt javasolják, hogy a lándzsákat csak egyszer használjuk, a legtöbb szakember úgy gondolja, hogy nem okoz problémát, ha 24 órán belül többször is szúrunk ugyanazzal. (Természetesen a vércukorméréshez használt eszközeinket a mérőkészüléken kívül – tehát az ujjbegyszúrót, lándzsát, tesztcsíkot – rajtunk kívül más nem használhatja!)

A legfontosabb, hogy mindent tegyünk meg a fertőzések elkerülése érdekében, ezért minden mérés előtt alaposan mossunk kezet és tisztítsuk meg azt a bőrfelületet, ahonnan a vért vesszük. Alkohollal csak akkor tisztítsuk meg a vérvétel helyét, ha nincs más kézmosási lehetőség, mert az alkohol kiszárítja a bőrt és módosíthatja a mérés eredményét.

Nem árt tudni, hogy ha egy napon belül többször is használjuk ugyanazt a lándzsát, a szúrás egyre fájdalmasabb lesz, hiszen a lándzsa hegye minden használat után egyre tompul és ezért nehezebb lesz a vérvétel. Ne használjunk alkoholt a lándzsa fertőtlenítésére, mert az alkohol leszedi a fémen lévő védőréteget.

Tudassuk mindenkivel, hogy tudunk magunkkal törődni.

Minden bizonnyal a barátok és a családtagok törődnek velünk és legjobbat akarják nekünk, ezért van az, hogy mindenki fokozottan érdeklődik a diabétesszel kapcsolatos teendőink iránt és ellenőrzi, hogy megtesszük-e a szükséges lépéseket. Ez a fajta jóindulatú felügyelet sokszor rendkívül idegesítő, és a legkönnyebben akkor lehet tőle megszabadulni, ha bebizonyítjuk nekik, hogy nélkülük is pontosan tudjuk a dolgunkat. Ha nyilvánosan mérjük például a vércukrunkat, akkor látni fogják, hogy valóban vigyázunk magunkra.

Béküljünk ki a vércukorméréssel! A rendszeres mérés nagyon fontos, azonban sokak számára különböző okok miatt nehéz lehet. A jó hír azonban az, hogy ha szakítunk egy kis időt arra, hogy kiderítsük, mi okozza számunkra a legnagyobb problémát a vérvukorméréssel kapcsolatban, akkor ezt az akadályt le is tudjuk győzni!

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés